Már több, mint egy hónapja itt vagyok Munkácson; igencsak ideje, hogy írjak bázisomról is. Mivel túl sok minden jutott eszembe, úgy döntöttem, képekkel illusztrált listával kedveskedek az olvasóknak. :-) English translation is in each paragraph.
Már több, mint egy hónapja itt vagyok Munkácson; igencsak ideje, hogy írjak bázisomról is. Mivel túl sok minden jutott eszembe, úgy döntöttem, képekkel illusztrált listával kedveskedek az olvasóknak. :-) English translation is in each paragraph.
Szeptember elején a KáMCSSZ hegymászó szakága gerinctúrát hirdetett, amelyre nagy örömmel indultam el. Csak fiúk voltunk, de lehet hogy ennek oka a túra elsőre ijesztőnek ható meghirdetésében volt. Sebaj, mi nagyon élveztük, és az ígért eső elmaradt, a szél pedig mesés felhőket varázsolt kameráink elé. Ezúttal egy képes beszámoló következik. (Kattints a képre a megnyitáshoz.)
In the beginning of September the mountain climbing section of the local scout association organised a hike to the highest peak of Subcarpathia, and also Ukraine. We connected it with a mountain walk. Despite the rain promised we got stunning weather, so we took lots of photos, here you can see some. (Click on the picture to see the Gallery.)
[for English version scroll down a bit]
2017 nyarán nagytáborral ünnepelte fennállásának 25. évfordulóját a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség (KáMCSSZ). Erre én, mint a szervezet önkéntese, ösztöndíjas-társaimmal együtt hivatalos meghívást kaptam, de enélkül is nagyon szívesen mentem volna. 250 cserkész, Kárpátok, 10 nap, ezekkel a kulcsszavakkal jellemezhetném. Őrsi főzés, számháború, horgászás, wellness nap, erőpróba, akadálypálya, vásári forgatag... ezek lennének a kulcsszavak. A keretmesét Gárdonyi Géza Egri Csillagok c. regénye biztosította.
Különleges volt a nagy csata eljátszása: a törökök színes ruhákban, mi, magyarok mesterségünk jelvényeivel (kerék/pajzs/ló) vonultunk fel a sorsdöntő diadalra. Lisztbombával mérkőztünk. Roppant izgalmas volt,a fotósok talán kedvenc témája lett az egész táborban.
Másik nagy buli "Gergő és Vicuska esküvője", amit fergeteges táncház követett. :)
Különösen szép emlék volt az ökumenikus istentisztelet, ahol az egész tábor részt vett a leggyönyörűbb gótikus katedrálisban: a fölénk magasodó bükkfák ölelő íveit építész legyen a talpán aki le tudja utánozni.
A teljes beszámoló a itt, a Petőfi program honlapján olvasható el.
Képekért látogass el az esemény facebook oldalára.
[EN] In the summer of 2017 the Subcarpathian Hungarian Scout Association celebrated it's 25th anniversary with a summer camp. 250 children spent 10 wonderful days in the Carpathian mountains with lots of fun, games, competitions, campfires.
The core story of the camp was the novel of the Hungarian writer Gárdonyi about the shining victory of Eger in 1552 against the overloaded Turkish army. So we replayed the battle with flour bombs, which was super fun! :-D
Some more photos of the camp can be found with the full (Hungarian) article on the website of Petőfi Programme.
See a lot of photos on the Facebook page of the camp!
[for English version scroll down a bit] Újraélesztem ezt a naplót. Az indok egyszerű - a címből ki is lehetne találni... majdnem! - 9 hónapra Kárpátaljára költözöm a Petőfi Program jóvoltából. Ösztöndíjasként a helyi cserkészmozgalom céljainak eléréséért fogok dolgozni, a cserkészcsapatokat látogatom és segítem a vezetők munkáját.
Nyáron bemelegítés gyanánt részt vettem a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség jubileumi nagytáborában, ahol megismerkedhettem számos vezetővel (meg egy ösztöndíjas társammal :) ) akikkel ősztől együtt fogok dolgozni. 179 másik ösztöndíjassal már megkaptuk a szükséget elméleti felkészítést, s már csak pár nap választ el a kiutazástól, amit izgatottan várok. Juhéé! :-)
Életem egy hihetetlenül izgalmas - göröngyös, de annál szebb - időszaka veszi (ismét) kezdetét, amelynek nagy pillanatairól igyekszem beszámolni nektek. Így ha eszetekbe jutna, hogy „Már megint hol a csudába’ van a Gábor?” akkor itt röviden választ kapjatok kérdésetekre. (Nekem pedig nem kell folyton mindenkinek elmesélnem hogy épp milyen vodk… akarom mondani kodkodálásra ébredtem. :))
[EN] So, my dear friends! I start a new part in my life (again). For 9 months I move to Subcarpathian region of Ukraine thanks to a scholarship. The aim of this Program is to support local Hungarian communities around the world, in my case mainly by the teaching methods of scouting. In July I took part in the jubilee scoutcamp of my host organisation, where I could have the possibility to get known by some scout leaders who I'll work together with during the next 9 months. Now I have some days left before my departure, and later on you’ll find some diary-logs here, in case you are interested what did I drin… I mean what brings me to life every day. :))
For English version scroll down please.
Hazaértem. Tele rengeteg gondolattal, érzéssel, szép emlékekkel és kalandokkal. Azt hiszem itt az ideje pihenni, mivel az út alatt számtalanszor feküdtem későn és keltem korán. Szép helyeken jártam, az időjárás igen kegyes volt hozzám, 1-2 rövid esőtől eltekintve napsütéses időm volt.
Két évvel ezelőtti utamhoz hasonlítva most kevesebbet készültem a látnivalókból, történelemből, ami nem csoda, hiszen rövid idő alatt kalapáltam össze a körutat. Utólag azt mondom, hogy ez annyira nem volt baj, mert több olyan hely is volt, ahová ismerősként mentem vissza; így voltak kapaszkodóim, amelyekre támaszkodva most mélyebb betekintést nyerhettem az adott hely varázsába.
Idén prioritásaim közt szerepelt az emberekkel való mélyebb kapcsolat is,
Pár dolog, amin meglepődtem / csodálkoztam / ledöbbentem a szigetországban:
Lehet kapni esküvői tortát a Tescoban!
Sok Suzuki volt, vajon van Európában máshol is Suzuki autógyár?
Sok buszon csak egy ajtó volt, az emeleteseken is, tűzvédelmileg aggályosnak tartom.
Mindent becsomagolnak, és az élelmiszerboltok ban a polcok 70%-a hűtőpult.
Az élelmiszerboltokban gyakran van MEAL DEAL, azaz 2,5-3 fontért vehetünk szendvicset ÉS csokit/chipset/gyümölcsöt ÉS meghatározott italt. Így akár másfél fontot is spórolhat az ember. Belegondolva vizem volt, a rágcsálnivaló nem volt jó vétel, sajátmárkás szendvicset meg mindig lehetett 1 font körül kapni, így nem feltétlenül éri meg az ajánlat, de akkor is jó.
Az aznap lejáró szavatosságú termékeknek akár 75%-kal is csökkentik az árát, s egész nap folyamatosan lehet találni értékcsökkentett, de még mindig friss termékeket, így elég olcsón lehet enni.
Nagyon ritka a keverőcsap, az új építésű házakban is ritka, gyakran leforráztam magam.
Érdekesek ezek a hagyományos angol keskeny sokemeletes lakások.
Manchesterben 3 vonalon 6-10 percenként ingyenes busz jár.
A helyi vonatokon csak első osztályon, a távolságiakon szinte minden ülésnél van konnektor.
Az angol konnektorba 3 fejű dugaszt kell bedugni, de ezt ki lehet játszani, csak egy tollal be kell nyomni a felső pöcköt, mire lemegy a másik 2 előtt lévő biztonsági "ajtó", majd erősen nyomva be lehet dugni az európai dugaszt.
A vasútállomásokon a wc tiszta + igényes + ingyenes. Ilyen jegyárak mellett el s várom.
A vonaton és a távolsági buszon a sofőr bemondja a következő állomást pár perccel érkezés előtt, így aki alszik, felébred. Nagyon sok automata biztonsági felhívást lehet hallani (vigyázz a cuccaidra, leszálláskor vidd magaddal, stb.), néha automata végigsorolja az állomásokat is, úgy, hogy a helyiek is röhögnek már rajta, hányszor ismétli el.
Jó volt Britanniában lengyeleknél/kanadaiaknál lakni. Előbbieknél a közös történelem és szimpátia miatt, utóbbiaknál a kissé más nézőpont miatt. Mindkettőre igaz, hogy kissé idegenként nézik az országot, és másfajta véleménnyel vannak, mint a helyiek. Jó volt ugyanakkor helyi embernél is lakni.
A lutoni szekut nagyon pörgették, több ember és ábra hívta fel mindenki figyelmét hogy csak 1 kézipogyó lehet, valamint a folyadék menjen külön zacskóba. Ennek ellenére a haggis konzervem átment.
Egyes tornyokban (tour43) biztonsági ellenőrzésen kellett átmennem, máshol (One anada square) egyáltalán nem, viszont ott lejött értem egy ember, ha nem voltam bejelentkezve.
A Wizz poggyászkereten felfedeztem egy feliratot: "available in selected airports" - nem tudom hogy ez arra utal-e, hogy csak egyes reptereken kell fizetni 60 eurót, vagy csak ott adható fel.
Sok kanapészörfölő nagy része vegetáriánus, Yorkban különösen nagy arányt fedeztem fel.
Érdekes út volt, ha úgy szemlélem, hogy Lengyelből mentem Csehbe, azaz egy mélyen vallásos országból egy híresen ateistába, a korábban lázadó, de ma nagy vallásszabadságú országon át. De ez csak egy nézőpont.
Lengyelországi észrevételek
Modern buszok, villamosok és vonatok (utóbbiakat a sandomierzi PESA gyártja, Szegedre is szállítottak villamost).
Modlin állomás szép, fel van újítva, de kártyával nem lehet jegyet venni és nincs utas tájékoztatás (a vonaton lévő tábla az egyetlen kapaszkodó). Ügyes, hogy a vonatok összekötik a 2 repteret.
Varsót porig bombázták, új a városszerkezet, mégis élettel van tele. A központi vasútállomást a labdarugó Európa-bajnokságra újították fel.
Bar Warszawa - a régi kocsma olcsóbb és jobb (igényes díszlet, hagyományos ruhás csapos), mint az utcafronton lévő.
A lengyel puszi balra "kezd"! :-D
Rengeteg közös szó: páva-pav, kolbász-kiełbasa. Gyakran volt, hogy nem tudtunk egy-egy szót angolul. megértettem lengyelül. :)
Norvégiai észrevételek
Talán a bálnavadászat miatt van ennyi nyomorék?
Láttam rengeteg akadálymentes megoldást, egy helyen a lépcső melletti rámpa nem vezetett sehová, mert nem folytatódott fölfelé.
Csehországi észrevételek
Egy hét szigetország után többször majdnem elütött egy autó, mert a járdáról lelépve először jobbra néztem. Edinburghban azt hittem nehéz lesz megszokni a baloldali forgalmat, de ezek szerint visszaszokni sem megy olyan könnyen.
Prágában a befalazott templom az óváros főterén nekem mindig a cseh nép és a vallás viszonyát juttatja eszembe. Talán nem is véletlenül építették úgy köbe a templomot.
Prágai szállásadóm nem tudott magyarázatot adni a következő "cseh" szavak eredetére: Debrecinská (hús), Korbácky (sajtfonal), lángos, de rávilágítottam neki a szó "lehetséges" (magyar) eredetére. :-)
London! For the fifth time! I wasn't able to really realize it till I saw the wide streets, black taxis, red double deckers, and the other stuff. Unbelievable. I mean the thing how easy and cheap to travel between places today. Amazing! After I woke up from my illusion, I took my way to my host in South London, close to the South London Scout Centre, the place I knew from 2007.
Contrast on the Dog's Island: calm residental area with the world's busiest business centre in the background
Hogy miért is álltam itt meg, annak a magyarázata az angol személyszállító vasút árazási politikájában keresendő. Liverpoolból akartam Londonba utazni (kb. 350km), és erre ajánlott 50-60 fontos árat. Ez persze marha drága, ennyiért még gyalog is mennék :) így más megoldás után néztem. Busz nem volt jókor vagy nem volt elég olcsó. Végül elkezdtem szakaszosan keresgélni a jegyeket, és coventryi megállással 9+6 fontért meg tudtam venni a Liverpool-London jegyet. Pompás! :-) És ami különleges élmény volt ez alatt a vonatút alatt, az egy hatalmas szivárvány. Le is fotóztam, íme:
I arrived in an industrial city, which I liked but didn't have the feeling I must come back later, as now I only had 5 hours.
City Hall in Manchester
A great idea in Manchester that there are 3 free bus lines in the centre.
I arrived at Edinburgh in a charming sunny weather. It was unfamiliar to me at this part of the world, though I was happy about it. I got an SMS from a couchsurfer host that I can go to his place, because for my first night (Wednesday) nobody accepted be before. This guy way - surprisingly - Polish. Great! :-) He asked me if I took this wonderful weather from Poland because it had been raining all the time till the day before. I met his friends and we enjoyed some snacks and a movie together. In the morning he left for work early so I started to rediscover the city.
Evening at North Bridge, next to the Royal Mile
First, an explanation of the title: Skócia is Scotland in Hungarian, and the title was made from the mixture if this and the word olimpia, as originally I planned to view a competition in real, but finally I didn't find any ticket, thanks to the errors of the English organisers. So my route was a Warsaw to Prague circle with several stops in Great Britain and a short brake in Norway.
Warsaw, old town
Először jártam itt. És biztos, hogy nem utoljára. Készületlenül érkeztem, terveztem pár megnézendőt, végül nagyon más lett a program, és pompás volt minden.
Először is: egy családnál laktam, ahol az „érezd otthon magad” kijelentést ők is komolyan gondolták. Nyilvános fórumon nem írok sokat erről, a lényeg, hogy szinte családtag voltam, a vendéglátás hagyományos, szeretetteljes keretei között.
Az (újjáépített) óváros főtere
Másodszor vagyok itt, de ismét megörültem, mennyire hasonlít Budapestre. Nem lehet tagadni a közös történelmi gyökereket: ha nincs is olyan szoros kapcsolat/barátság a 2 nép közt mint a lengyel-magyar viszony, mégis otthon érzem magam is. A házak, a villamosok, a folyó által kettéosztott város, stb. Jiři Menzel írásai jutnak eszembe a közemberekről, amit ő csehekről írt, de tökéletesen ráillik az otthoni karakterekre is.
A gépem késve szállt le, plusz még elment egy kis idő a reptéren (az legalább kényelmesen, ld. kép), így 2 körül értem a központba. Császkáltam a turistáktól hemzsegő óvárosban, ebédeltem egy patinás kifőzdében, majd egy kellemes park árnyékos részen szundítottam egyet, ami nagyon rám fért a pörgős napok és a legutóbbi éjszaka után.
Prágában vagyok, most nem fogok részletes beszámolót írni, de azok kedvéért akik ide kattintottak, írok pár sort.
Island Gardens (Greenwich-csel szemben), egy dokkolóállomás
Eustonban kijőve a vasútállomástól egyből megcsapott London szele. Nagy házak, piros emeletes buszok, taxik... hurrá. El sem hiszem. Megint itt vagyok. :) Felébredve az eufóriából vettem némi sütit szállásadómnak, majd elmentem hozzá egy déli külvárosba, ami nagyon jó hely, mert közel van a dél-londoni cserkészpark. :)
Helyzetjelentés: ülök a Birminghamba menő vonaton, s épp írom a Manchester-Liverpool beszámolómat, nem tudom mikor lesz netem, de igyekszem képeket is feltenni majd.
Liverpool Norton Street állomására érkeztünk, aminek nagyon külvárosi hangulata volt. Aztán rájöttem, hogy nem, csak sok a park errefelé. Mai kanapészörfös szállásadóm egy lengyel lány volt meg a barátja. Mint kiderült, pár nappal azelőtt költöztek Liverpoolba, mint hogy szálláskérőt írtam nekik. Érdekes. SMS-t kaptam tőlük, hogy a kazimiers nevű kocsmában ülnek 4 órája, és várnak rám, hatan. :-D Nem rossz üdvözlés, mit ne mondjak. :) Az állomáson szerzett térképpel csakhamar megtaláltam a helyet. Ami egy pesti grundhoz hasonlítható leginkább. Hamar megtaláltam akiket kerestem, de ekkor már csak a szállásadóm és egy srác voltak ott, s egy Iron Man fantázianevű házi sör társaságában leültem melléjük. (Tájékoztatásul: egy fél pint 1,5 font volt, ami itteni áron számolva meglehetősen olcsó.) Kis hely volt, egy zenekar játszott elég hangosan egész színvonalas zenét, aminek hátránya az volt, hogy nehezen hallottuk egymást. A korombeliek/idősebbek biztosan emlékeznek a lábbal hajtható kék vasmoszkvicsokra. Na itt volt egy hasonló járgány, azzal a különbséggel, hogy ez elektromos volt, és Liverpoolból adódóan vitorlás hajó alakja volt. Egy kis karra lehetett irányítani. Mókás volt látni a huszonéves vendégsereget ahogy egymást váltva ülnek bele és mennek körbe-körbe az udvaron.
Mielőtt odaértem, többen voltak, volt ott egy lány, aki egyedül tervezett stoppal felmenni Skóciába. Amellett hogy nem divat a stoppolás errefelé, veszélyes is egyedül. Román volt a lány, gondolom otthoni tapasztalatai alapján tervezte a stoppolást, hiába próbálták lebeszélni róla.
Helyzetjelentés: ülök a Birminghamba menő vonaton, kint épp elkezdett esni, de vannak kék foltok az égen. Talán Coventryben jó idő lesz, de ami igazán érdekel, az London. Szeretnék bicajozni. :) Épp írom a Manchester-Liverpool beszámolómat, nem tudom mikor lesz netem, de igyekszem képeket is feltenni majd.
Szitáló esőben érkeztem a yorki vasútállomásra. A vonatom tele volt, így már értem miért nem találtam 12 fontnál olcsóbb jegyet rá (és egyben örültem, hogy volt helyfoglalásom, sokan álltak). Ez egy Transpennine Expressz járat volt, konnektorral minden szék mellett, amit ki is használtam, írtam a beszámolót.
Korán kellett kelnem. Szombat volt, ráadásul Britanniában, azaz reggel amúgy is később indul minden. Legkézenfekvőbb lehetőség bejutni a városközpontba az volt, hogy elgyalogolok a reptérre, és a drága transzferbusszal jövök a központba. Nem sikerült egyből felkelni, így futás lett belőle. 16 kilós zsákommal nem volt annyira vicces. :) Lefutottam 4,3km-t, majd a főúton úgy döntöttem stoppolok. Szerencsére otthon nyomtattam néhány helységnevet A4-es lapokra, mert tervezett kirándulásomat – ami végül meghiúsult – stoppolással terveztem megtenni. Egy angol úr vett fel, és elvitt a buszállomásig, már amennyire a terelés miatt tehette.
A buszon alig voltunk, Newcastleben szálltak fel sokan. Én meg Scotch Cornernél le, ami egy jelentős autópálya csomópont. Innen 15 percenként jár a 26/X26-os busz Darlingtonba. Sokalltam a 4 fontot érte, s 5 perc alatt kaptam is stopot. Darlington első írásos említése 1100 után volt, a világtérképre viszont csak 1825-ben került fel. Itt nyílt meg ugyanis a világ első közforgalmú gépi vontatású vasútvonala, ami egy nagy fellendülés kezdete volt. Az óváros főtere 2 részből áll: egy hosszúkás részből, illetve egy nagyobb részből, aminek szélén a templom és parkja áll. A kettő közt van a piac tornyos épülete. Szombat volt, épp egy tűzoltózenekar próbált, volt élet bőven.
Darlington főtere
Most csak pár szóban, majd kiegészítem.
Szerda este, valamint csütörtökön és pénteken Edinburgban laktam.
Első estém szálláskereséssel ment el jóformán. Egy lengyel társaságnál aludtam, ettünk, néztünk filmet, jó volt.
Második, s végül harmadik estémet is egy világutazó kanadai házaspárnál töltöttem, jókat beszélgettünk.
A Royal Mile házai háturról, este
Gépem északnyugat felé repült, egy általam ismeretlen országba. Annyit tudtam kb, hogy szép a táj, és baromi drága minden. Ez a 2 együtt kiegyenlíti egymást, gondoltam, s fél nap alatt nem gatyásodok le.
Az első pozitívum a reptéri ingyenes wifi volt, konnektorokkal kiegészítve. Meg is írtam szálláskérő levelemet, mert erre a napra nem volt skót szállásom. A reptérről a vonat a 7km-re lévő városba 39 korona, azaz kb. 1600Ft, így gyalog indultam az útnak. Fél óra után fel is vett egy autó, és percek alatt a központban voltam. A korai kelés utórezgései eléggé meghatározták hangulatomat: álmos és lusta voltam.
Sandefjord az öböl (avagy inkább fjord:)) északi csücskében van
For English version scroll down please.
A zsákom végül 13kg lett, jó, hogy Ferihegyen nincs súlymérés. Eléggé kicentizve értem a reptérre, bár rohanni nem kellett. Buszos beszállítás volt, 3. buszra szálltam fel. Busz hátsó ajtajától becélozva a gép hátsó ajtaját vígan ültem le a 28A ablakos székére. Kb. pontosan indultunk, a felszállás meglepően turbulens volt, amit sima út követett. A Tátrát nem vettem észre, lehet, hogy hamar átrepültünk felette. Fél órával az utazómagasság elérése után már süllyedtünk is (szakbarbároknak: 1614 pushback, 1619 taxizás, 1624 felszállás, 1629 airborne, 1657 start of descend, 1709 prepare for landing ::).
For English version scroll down please.
2 év után ismét útra keltem. Most nem akkora lélegzetvételűre mint legutóbb, nem kaptam 3 eurós ryanair jegyeket, de a tervezett út így is hosszú. Budapest-Varsó-Sandefjord-Edinburgh repülés, majd végigcsorgás Anglián, s Londonból repülök majd haza, jobban mondva Prágába, ahonnan már könnyebben haza lehet jutni.
Az egész a Budapest-Varsó „ingyenjeggyel” kezdődött, amit követett az említett sor. Régóta játszottam a gondolattal, hogy eljutok a vasút őshazájába, viszontláthatom Skóciát, megnézhetem Liverpoolt és a 3. cserkész világtalálkozó helyszínét, ahol csak a magyarok sátrai és jókedve élte túl az esőt, eljuthatok egy olimpiára, és élőben drukkolhatok a magyar csapatnak a szerbek elleni vízilabdadöntőn.
Thanks to €3 tickets, I can afford to make a strange and crazy low cost trip (my “sponsors” are Ryanair with its €3 tickets, and couchsurfing.org) around Europe by the end of June. I gave the name 'Balti-tália' for this journey.
I had a netbook with me so I could wrote a real-time blog about my experiences during my travels. For Christmas I wrote a short English version. Here is my diary about the route (English version is very short).
Hazaértem.
Mögöttem, avagy inkább alattam sok ezer kilométerrel.
Fel kell tennem magamnak néhány kérdést.
Megérte?
Abszolút. Olyan helyeken jártam, ahol még soha, és az a sok szépség, amit láthattam, mind-mind erőt adott ahhoz, hogy továbbiakat kereshessek fel. Kötöttem új ismeretségeket is, és a magyarság jó hírét is elvittem más országokba.
Nem volt fárasztó?
Helyzetjelentés: Leültem, mert mászkáltam eleget, a lábujjaim már bántják is egymást. Inkább írok. Itt ülök a szokatlanul kihalt Szent Márk téren, kortyolgatom a délután vett körtelevet, ami az éjszaka ellenére jól esik a 28°C-os hőségben. Ledér öltözetű nőszemélyek és pizzás dobozt vivő srácok mászkálnak itt-ott. Pár asztalnál beszélgetnek még, amúgy senki nincs. Mindez azért, mert hajnali 3 óra van és a legtöbb turista alszik ilyenkor. Nagyon tetszik a tér, szerintem az olvasók közül nagyon kevesen látták így. Pár negyedet leszámítva mindenhol voltam. Sétám nagyobbik részét éjszaka tettem meg. Nagyon különleges élmény volt: azonfelül, hogy nem volt kánikula.
Délután érkeztem meg vonattal túrám utolsó állomására, miután úgy döntöttem, több időt nem tölthetek ott, és megvettem a vacsorára valót (leginkább nassolnivalót). Terepszemlével kezdtem: (buszmegálló a reptér felé reggelre), majd térképemet kezembe véve nekivágtam a lagúnák világának! :-)
Megérkeztem Páduába, amit Padovának is neveznek. Első dolgom volt, hogy internetet találjak, ehhez egy amerikai gyorsétteremben fogyasztottam egy folyékony fagyit, de netet nem kaptam, mert olasz mobil-előfizetés kellett volna hozzá. Szörnyű egy ország.
Busszal mentem ki szállásadómhoz az agglomerációba, s leírása alapján csakhamar meg is leltem őket. Ettünk a gyerekekkel, majd az idősebbekkel sétáltunk egyet, s meghívtam őket fagyizni. Mint kiderült, a cukrászda 3-4 éve létesült a kb. 15 éves városrészben, azóta is egyetlen közösségi helyszín a templomot leszámítva. (A templom és egy falumag régen is megvolt, de a negyed nemrég épült ki, mint Padova külvárosa.)
Hogy Júliára talála, így köszöne... hopsz, ez Shakespeare inkább. Szóval Megérkeztem a Capuletek városába. Néhány órám volt csupán erre a szépséges városra, mégis sikerült ehhez képest sokat látnom.
Bergamo Milánótól 50km-re található, ÉK-i irányban. A fapados cégek kínálatában ez a reptér jelenti Milánót. Belgiumi átszállóhelyemről este érkeztem ide. Ezúttal nem 7 órás késéssel ugyan, mégis este, s mivel a szállásadóm visszamondta felajánlását, s igyekeztem jó helyet keresni éjszakai csövezésemhez, így már nem mentem be a városba (Bergamoba, Milánó szóba se jött). Már gyűltek a hozzám hasonló kispénzű diákok a padokon. Találtam is egy kissé kényelmetlen, de tiszta helyet, ám az építési zaj miatt képtelenség lett volna aludni. Így némi terepszemle (parkok) után az épületen kívüli pad jelentette ágyamat. Egész jól aludtam reggelig, amikor egy rendőr ébresztett „padtársammal” együtt. Megnyugodtam, mert csak az volt a baja, hogy ajtó elé van tolva a pad, amin aludtam.
Napijegyemmel egészen az óvárosig mentem, majd föl a várromhoz (San Vigilio), ahonnan pazar kilátás nyílt a környékre.
Már nem emlékszem, hogy került be ez a belga város az útitervembe, talán úgy gondoltam, hogy 10 óra alatt benézek a fővárosba, de lehet, hogy csak azért, mert csak erre volt 3 eurós jegy. Mindenesetre utólag nem bántam meg, hasznosan tudtam tölteni a 2 repülés közti hét és fél órát. Charleroit Brüsszel-délként is szokták emlegetni, kb. 70kmre van a belga fővárostól. A gépről leszállva még a tranzitban leültem egy kényelmes székre, és befejeztem a hiányzó beszámolóimat. Ez nagyon nagy lépés volt, hiszen már csak netet kellett találnom ahhoz, hogy behozzak minden lemaradást a kíváncsi otthoni barátok örömére. Írogatás közben egy hölgy kérdezett valamit, válaszoltam, majd hallottam, hogy magyarul szól a fiához. Na ekkor nyelvet váltottam, s elindult a beszélgetés. :) Hamar kiderült hogy milyen őrült körutat csinálok. Elkezdett jegyzetelni, mert mint mondta a fia még épp kiskorú, de ha 18 lesz, sokat fog repkedni egyedül, mert régi álma olcsón eljutni sokfelé. A fia közben egyre mérgesebb volt, mert nagyon éhes lehetett már. A hölgy elmondta hogy Cagliariban (Szardínia) laknak évek óta, mire mondtam, hogy hallok is valamit a kiejtésén, hogy rég járt Magyarországon, mégis ismerős a dallama. Megfejtésként elárulta, hogy Sepsiszentgyörgyi származású. Így már értettem a kiejtést.
Közben hazaértem, így nincs akkora motívációm a beszámolók feltöltésére, de ígérem, fel fogom tölteni a hátralévőket is. Addig is felteszek a blogba is pár olyan képet, amiket a fantáziám szült, nem a fényképezőgép.
Először is az útitervem:
Ezt a beszámolót nagyon frissen írom (kezdem behozni magamat), a vonaton ülök Stockholmból Nyköpingbe menet. Nevezett városban 20 percem van, hogy átszálljak a buszra, közben bekukkantok a főtérre. Az mindig szép. (Még Glasgowban is szép volt valamelyest.)
Igen. Ide is eljutottam. Igaz, csak akkor tudatosult bennem, amikor végre hazatelefonáltam, hogy hallják a hangomat, és mondtam, hogy hol vagyok. Ebben a városban igencsak megszaladtak a költségeim, de ez nem pazarlást jelentett, hanem a spórolás felfüggesztését. Rögtön azzal kezdtem, hogy a reptéren nem vett fel senki, így megváltottam a
Hangulati megjegyzés: a Stockholmba tartó távolsági buszon ülök épp, és írok. A légkondi végre nem szaharai forróságot fúj, így jó a kedvem is. Ezt a cikket friss élmény alapján írom végre, mondjuk talán ezért lett egy kicsit hosszú is.
A várost különösen azóta ismerem, amikor azért lett 1-es a földrajz dolgozatom, mert az 5 város közül Rigát nem írtam vízszintes ékezettel. No comment – piarista precizitás és földrajzoktatás.
Egy csapattársam (Réka) fél évet töltött tavaly a városban ösztöndíjjal, így indulás előtt rengeteg hasznos tanácsot kaptam, mind közül a legértékesebbet, hogy aludjak közös ismerősünknél, Katinál, aki bár lappföldi, Tamperében dolgozik/lakik a nyáron.
Elindultam mostani és minden korábbi utam legészakibb pontja felé, Tamperébe. A repülőgépen elbeszélgettem a mellettem ülő finn párral, címet cseréltünk, mivel jönnek Budapestre (nem emiatt, csak szokás szerint felajánlottam segítségemet.) Ezt hamarosan viszonozták is: autóval bevittek Tamperébe, holott az ellenkező irányba mentek. Itt kezdtem a beszélgetéseket először a finn és magyar nyelv kapcsolatáról, s nekik mind új volt, amit mondtam.
A rövid alvás miatt még mindig álmosan, de izgatottan keltem útra észak felé olyan országokba, ahol még sohasem jártam, s a nyelvét sem beszélem. Gyorsan megérkeztünk, átváltottam 5 eurót, ezért kaptam 14,06 litast. Nem akartam váltani, de a buszjegy miatt kellett a készpénz. Szereztem térképet, majd a buszról a belváros szívében szálltam le. Az ortodox formájú, de ma katolikus templomban pont délben volt mise, ennek nagyon örültem. Igaz, nem sokat értettem a prédikációból, de öröm volt hallani az állandó részek ismerős dallamát, így azokat magyarul tudtam énekelni. Valahogy a pünkösdi nyelvcsoda jutott hirtelen az eszembe...
Délután gondoltam egyet, és elvertem a 10 litast: biciklit béreltem
Emlékeim szerint eddig 2-szer jártam Németországban: ismerősöknél és vonatkörúton kisgyerekként 3 hétig, énekkarral Weimarrban 4 napig. Ezúttal a levegőből érkeztem, s pontosan 24 órám volt a 2 futópályán gurulás között.
Szállásom couchsurfingen folyamatban volt, de részben az én hibámból nem kaptam helyet. Mivel a reptéri alvásokkal foglalkozó honlapon kedves élményeket írtak Schönefeldről, úgy döntöttem nem halok bele, ha ott kell aludnom, ráadásul nem kell új jegyet vennem a metróra, mert a napijegy másnap 3-ig érvényes valamennyi közlekedési eszközre (kivéve IC, ICE) Berlin 3 zónáján belül. Ja, igen, tömegközlekedés: le vagyok nyűgözve. Jelentéktelen, de pozitív benyomás volt Ostkreuz állomás, ahol egyrészt 90 fokban metszette egymást a 2 vonal (ezzel egyből tudtam melyikre kell szállnom végállomás térképes egyeztetése nélkül), másrészt amint leszálltam, jött a csatlakozás – mindez szombaton, amikor nincs csúcsforgalom. Tökéletes menetrend.
A főpályaudvaron szálltam le (10:45), ami egy lélegzetelállító épület. A szép csarnok mellett különlegesség, hogy több szinten mozognak a vonatok.
Elindultam városnéző körutamra a reptéren szerzett metrótérkép és a könyvtári térkép segítségével
Elérkezett a nagy nap. Régóta összepakolva vártam, s már csak az a rész volt hátra, hogy a cél országok történelmében elmélyedjek, hogy egy esetleges kulturális beszélgetésben ne maradjak kuka. Ez a cél sajnos nem sikerült, a felkészülés az alap földrajz szintjén maradt.
Pénteken dél után nem sokkal felültem a győri vonatra, Győrbe beszaladtam a székesegyházig, mert évek óta nem jártam a belvárosban, majd ugyan azzal a motorvonattal robogtam Rajkára. Tervem alapján elgyalogoltam volna Dunacsúnyba (4km) ahonnan 2-3 pozsonyi busszal jutottam volna a reptérre, ám tervem hamar kukába dobtam, mert egy rajkán lakó tót gyerek épp arra jött, s lestoppoltam, felvett. Érdekeseket beszélgettünk angolul, bár finom maradtam, hiszen megtisztelt azzal, hogy fölvett. A stop miatt maradt időm járni egyet a várban és az óvárosban. Itt vadásztam először wifit, sajnos csak zárt hálókat láttam.
A meglepetés a reptéren fogadott, amikor a csarnokba lépve hallottam, hogy késik a gép, további információig várjunk. Nosza, egy késésbe nem halunk bele – gondoltam
2 éve kezdtem blogolni. Az indok az volt, hogy a Silesia nagytábor után egyszemélyes utótúrára mentem a Felvidéki Paradicsomba, az otthoniak persze szanaszét izgulták magukat, hogy engem felfalnak a medvék, vagy ha azok nem, akkor a farkasok... ezt a félelmet úgy sikerült enyhítenem, hogy a nálam lévő láptoppal esténként a káposztafalvi kocsmából egy-két korsó Spis mellett feltöltögettem a napi beszámolót képekkel. (Akkoriban saját tárhelyre tett egyszerű html volt, beépített php galériával, mondván, hogy egyszerűen szerkeszthető. Mára odáig lustultam, hogy blog.hu-s naplóvá alakítom, és belinkelem a picasa képtáramat melléje.)
Még 2 bloghoz van közöm: egyik a roverportya, amit a 2009 elején Tordára tett csapattúránkról volt hivatott beszámolni. 2010 elején komolyabban rákaptam a fapados repkedésre, s megjelent 2 beszámolóm a lókoszt blogon is. Mostani - számomra - gigantikus utam miatt döntöttem úgy, hogy önálló webnaplót indítok, ahol efféle útjaimról a nagyérdeműt tájékoztatom.
Hogy ne legyen annyira rövid ez a bejegyzés, itt ragadom meg az alkalmat, hogy összefoglaljam, honnan is jött ennek az őrült útnak az ötlete. Köztudott, (legalábbis fapados körökben az) hogy a Ryanair 3-4 naponta váltja az akcióit, s pár órával a megjelenés előtt már lehet tudni az újat. A vulkánkitörés után a legtöbb légitársaság nagy akciókat csapott, a kitörés miatt kedvüket vesztett/berezelt utasokat visszacsábítandó. Így tett az ír cég is, 3 eurós akciót hirdetett. Hajnali 1-2-ig végigkattintgattam a célállomásokat, hogy honnan merre van ilyen jegy, s amint összejött egy értelmes kör, felírtam magamnak, majd mindet lefoglaltam (kezdve azzal, amiből kevés volt, stb.). Az út eleje és vége is ki volt jelölve: júni 25-én lehetséges az utolsó vizsgám, s júliustól meg nincs 3 eurós jegy. Végül a kört wizzairrel zártam, ezzel június utáni befejezést biztosítva,mivel annak áraiban nincs ugrás a hónaphatáron.
Ezen a blogon nem fogok az átlagos fapados-negatív utazók kérdéseire válaszolni, mint pl "na és az illeték?" vagy "annak a gépnek biztos nincs is szárnya ami ilyen olcsó", esetleg "ez valami átverés lesz, ennyiért nem lehet repülni!". Aki kételkedik olvasson bele a lokoszt.blog.hu fapadosinfo.hu vagy a http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9080771 fórum bejegyzéseibe, és rájön, hogy igazából ő repült eddig drágán.
Szóval lehet fillérekért repülni, a blogban magáról az utazási élményeimről igyekszem írni.
Lássuk, mi sül ki ebből... köszönöm a látogatást. :)