Hazaértem.
Mögöttem, avagy inkább alattam sok ezer kilométerrel.
Fel kell tennem magamnak néhány kérdést.
Megérte?
Abszolút. Olyan helyeken jártam, ahol még soha, és az a sok szépség, amit láthattam, mind-mind erőt adott ahhoz, hogy továbbiakat kereshessek fel. Kötöttem új ismeretségeket is, és a magyarság jó hírét is elvittem más országokba.
Nem volt fárasztó?
De, egyre jobban. Mint írtam, a sok élmény mindig újra feltöltött, de a vége felé már tudtam, hogy nagy alvás lesz utána.
Nem volt rossz egyedül?
Sokszor igen. De mégis voltak helyzetek, amikor könnyebb volt egyedül (szálláskeresés, időbeosztás, programterv). Ami miatt örültem volna: társaság, váltott őrség városnézéshez (csomaggal ottmarad), vigasztaló (ha épp nem ő(ke)t kell vigasztalni).
Mennék hasonló útra ezek után?
Nem kérdés. Nem véletlen, hogy magamtól képes voltam összerakni egy ilyet, szüleim háttértámogatásával persze (akik 2 héttel az út előtt még nem is tudtak róla). Folyamatosan szervezek, hiszen ha olcsóbb elrepülni 1000 kilométerrel odébb, mint amennyibe kerül egy 200 kilométeres vonatjegy, akkor azt hiszem nem nehéz a döntés. Hogy megyek-e ennél esetleg jóval nagyobb útra, arra most nem tudok válaszolni, de az eddigiek alapján elképzelhető, hogy nem ez lesz életem leghosszabb útja.
A velencei transzferbusznál már sok magyar szöveg volt hallható. A legjobb, amin azóta is sokszor elmosolyodom, hogy „igen, mert szombattól szombatig volt a turnus”. Belegondoltam: én nem egy pénzlenyúló utazási irodával mentem, nem is turnusra, nem is egy városba, nem is egy országba. S mivel az első kérdésre igen volt a válasz, ez csak megerősít abban, hogy továbbra is hanyagolhatók az utazási irodák. (Velük pénzt is dobok ki, meg nem tanulok meg utánajárni dolgoknak.)
A repülés élmény. Ezt egyre jobban hangoztatom. Más, mint a földi utak, átsuhanunk tájak felett, és messzi pontokon állunk meg. Sokkal nagyobb lesz a változás a kiindulási ponthoz képest, így a meglepetés és az élmény is. (És igen, van értelme akár csak 18 óra kedvéért megállni 1-1 városban, mert ezt-azt lehet látni. Ha sokáig csinálod, belehalsz, de – embere válogatja – 6-8 napig működhet, addig viszont jó is.) És a rövid látogatások kapcsán nem beszélhetek kidobott időről, mellesleg ezt hívják felderítésnek: „majd később visszajövök”. Mert van miért visszamenni. Minden ország más szépséget nyújtott, legyen az természeti, épített, vagy szellemi/emberi. És mindezt látni lehet földről, vízről, levegőből. Csodálatos.
1,6Ft/km-ért utaztam 6300 kilométert 8 nap alatt. Ha nem írok folyamatosan naplót, akkor utólag aligha tudtam volna összeszedni élményeimet.
Hál’Istennek és a technikának ennek nem volt akadálya.
Köszönöm azoknak, akik végigolvasták élménybeszámolómat, vagy megnézték fényképeimet. Akinek kérdése van, szívesen segítek, mint az a sok-sok fórumozó/netpolgár, aki tanácsaival ellátott utazásom szervezése közben, ezúton is köszönetet mondok nekik.
