Megérkeztem Páduába, amit Padovának is neveznek. Első dolgom volt, hogy internetet találjak, ehhez egy amerikai gyorsétteremben fogyasztottam egy folyékony fagyit, de netet nem kaptam, mert olasz mobil-előfizetés kellett volna hozzá. Szörnyű egy ország.
Busszal mentem ki szállásadómhoz az agglomerációba, s leírása alapján csakhamar meg is leltem őket. Ettünk a gyerekekkel, majd az idősebbekkel sétáltunk egyet, s meghívtam őket fagyizni. Mint kiderült, a cukrászda 3-4 éve létesült a kb. 15 éves városrészben, azóta is egyetlen közösségi helyszín a templomot leszámítva. (A templom és egy falumag régen is megvolt, de a negyed nemrég épült ki, mint Padova külvárosa.)
Tettem egy esti szemlét a városban, mindig különleges élmény a kivilágított épületek látványa. S mivel a magyar átlagnál sokkal több a sétálóutca, különösebb nehézség nélkül megtehetem ezt. Az utolsó busz kb. 20 percet késett, de legalább jött. Reggel fájdalmas búcsút vettem a családtól, s immár sokadik reggel indultam tovább.
A Prato della Valle tér igen szép. Annyira, hogy a városvezetés úgy döntött, hogy olyan villamost épít, ami a téren lehúzza az áramszedőit, hogy a vezetékek ne rombolják a látványt. Sőt az is érdekes, hogy ez a villamos gumikerekű, csupán 1 vezetett kereke van, ami nem is a terhet, hanem az irányt tartja. Turistalátványosság és szakmai csemege! Megcsodáltam a teret, utaztam ezzel a villamossal, majd irány a bazilika, ami Szent Antal sírjának is helyet ad. Külön élmény volt, hogy itt misén vehettem részt, ráadásul első péntek volt.
A piacépület oldalán 2 szép tér van: gyümölcs ill. zöldség tér. A mai kínálat igazodik a régi térhez. Itt ettem egy pizzát, hiszen ezt előző 2 olasz utamon kimaradt, meg amúgy is jól esett már leülni a sétálgatások után.
Faragott erkélyek, díszes házak közt barangoltam, majd a villamossal hagytam el az óvárost, s a helyiektől tudakoltam meg, merre van egy nagyobb bolt. Elég nagy bevásárlást csaptam, itt vettem meg ebédemet (6 pici magnum), és vacsorámat, valamint reggelimet – ez utóbbi 2-t Velencében terveztem elfogyasztani, amivel bosszút állok rajta: ott úgy terveztem, hogy egy fillért sem költök (hosszú történet), be is jött. Vettem üdítőket, joghurtot, csokit, croissantot, meg szendvicsnek valót.
A vasútállomáson tudtam meg, hogy vonatom majd’ 1 órát késik (illetve félóránként jár, de az is). Így a helyiek megfigyelésével múlattam az időt. Az első vágányra jött egy nagyon-nagyon hosszú vonat, ahonnan sok doboz és szék mellett fáradt, de mosolygós emberek szálltak le. Több pap ill. tolószékes ember is volt köztük. Megtudtam: lourdesi zarándokok érkeztek haza éppen.
Vonatom megérkezett, belül légkondi és info-monitor tájékoztatott a külső- (36) belső (28) hőmérsékletről, az állomásokról, az aktuális sebességről (117km/h) és a késésről – mindez személyvonaton.
Praktikus infók:
- A vonaljegy 2 óráig érvényes, €1,2 az ára, érvényes mindenre.
Megfigyelések:
- A padovai villamos
- Az utcán sok helyen láttam nagyon sötét bőrű árusokat. Mint Párizsban, itt is lepedőre pakolt áruval, hogy rendőr esetén hamar kereket oldhasson a portékával együtt.
