For English version scroll down please.
Hazaértem. Tele rengeteg gondolattal, érzéssel, szép emlékekkel és kalandokkal. Azt hiszem itt az ideje pihenni, mivel az út alatt számtalanszor feküdtem későn és keltem korán. Szép helyeken jártam, az időjárás igen kegyes volt hozzám, 1-2 rövid esőtől eltekintve napsütéses időm volt.
Két évvel ezelőtti utamhoz hasonlítva most kevesebbet készültem a látnivalókból, történelemből, ami nem csoda, hiszen rövid idő alatt kalapáltam össze a körutat. Utólag azt mondom, hogy ez annyira nem volt baj, mert több olyan hely is volt, ahová ismerősként mentem vissza; így voltak kapaszkodóim, amelyekre támaszkodva most mélyebb betekintést nyerhettem az adott hely varázsába.
Idén prioritásaim közt szerepelt az emberekkel való mélyebb kapcsolat is,
más szóval a kanapészörfölés lényegét igyekeztem kiemelni, azaz a helyi lakosok szemén, gondolatain, életén át ismerkedni egy-egy várossal; s nem utolsó sorban őket is megismerni legalább felületesen. Találkoztam sokféle emberrel, fiatallal, időssel, idegenbe szakadttal. Volt, aki letelepedett, volt aki nem akar hazájába hazamenni, és volt, aki helyét keresi a világban. Kíváncsi voltam élettapasztalatokra, amelyekből esetleg én is tanulhatok valamit, de ez nagyon nem könnyű, különösen ilyen rövid idő alatt. Mégis boldog voltam, hogy 1 éjszakát leszámítva (amit a reptéren töltöttem) minden éjjel befogadott valaki, és így rövid ideig részese lehettem egy család vagy egy baráti társaság életének otthonukban. Volt olyan, aki tőlem kérdezett, és én segítettem nekik, ilyenkor különösen örültem, hogy én is adhattam. Nagyszerű dolog ez a kanapészörfölés, kicsit a Taizéi gondolat jut eszembe, amikor 2 négyzetméteres helyen egy éjszakára befogadunk valakit, és vendégül látjuk. Később pedig viszont. Csodálatos világ.
Vezettem ez a blogot, hogy folyamatosan tájékoztathassam az itthon maradt szeretteimet, most pedig már itthon vagyok, mégis befejezem, mert szeretném lezárni, hogy kerek legyen. Szeretném magam elé letenni, hogy lássam egyben ezt az utat, és le tudjak vonni valami okosnak látszó tanulságot belőle. Ez szerintem most nem fog menni, de tudom, hogy a sok tapasztalat, emlék idővel összeáll, s része lesz annak, amit úgy hívünk élettapasztalat. Csak remélni tudom, hogy tudok tanulni belőle, és amit hibáztam, azt felismerjem és tegyek ellene.
Felmerül a kérdés talán az olvasóban: nem volt rossz egyedül? Annyira nem. És bár nem szeretnék rendszert csinálni belőle, már voltam külföldön egyedül többször is. Mégsem éreztem magam egyedül, mindenütt megtaláltam azokat, akikkel jól tudom érezni magam, és bizonyos szintű bizalommal tudok lenni feléjük. Az internet pedig lehetővé teszi, hogy az otthoniakkal szoros kapcsolatban marajak, ha épp arra van igény(em). Innentől pedig már csak a felbukkanó honvágyat kell legyűrni, és már nem is fáj semmi.
A költségek elemzését most fogom csak elvégezni. Nagyjából 200 euró volt a teljes kifizetett költség, plusz még emellett spóroltam stoppolással és szerencsével majdnem feleannyit. Az összköltség harmada volt a kaja, több mint a fele pedig utazás. Köszönöm szüleimnek, akik támogattak és út közben gondoltak rám, szállásadóimnak, akik pótolni próbálták az otthon melegét és befogadtak, valamint spórolt pénzemnek, hogy nem ivódott el és el tudtam utazni. :-)
Felszerelés
Volt egy 40 literes táskám, benne hálózsák, törülköző, váltás ruha, tisztálkodó szerek, cipő, szandál, papucs, minimális elsősegélycsomag, papírok, menetrendek, tervek, kaja, stb. Nagyon hasznosnak bizonyult a pici borotvahab, a pici fotóállvány és a mosószappan is. Jól jöttek az A4-es lapokra nyomtatott, stoppoláshoz használt városnév, centre, airport, stb. feliratok is.
Epilogue - in English
I arrived home. I am full of memories, feelings, nice and unforgettable experiences. Now it's time for me to have a rest as during the journey I often went to bed late and woke up early. The weather was so kind to me that I mainly had Sunny days, with very little no rain.
Compared to my journey in 2010 now I learnt much less about my destination before, but some of them weren't new for me as I went back to know them deeper so I had some previous knowledge that helped me. Now I also put a priority to make more friends - I tried to do the most important thing of couchusurfing: to experience a place via the eye/life of a local, because this is the best way to know a city and the people living in it as well. I was happy to stay at somebody's home at all the nights (except one at the airport), so I could experience a family's or some friends' life. There were some moments when I was asked something or helped them, in these cases I was extremely happy because I could give too. This is similar to the Taizé-form pilgrimage, when the pilgrim/traveller doesn't ask for a big place only 2 squaremeters, and he is accepted with love to somebody's home for a night in a distant country. And later hopefully vice versa. It's so wonderful.
Maybe you want to know if it wasn't bad to travel alone. Well, I wasn't completely alone. I found some nice people everywhere who I could spent some valuable time with, trust them and make friends. And I needn't mention the wide range of nowadays' technical possibilities to stay contacted with your relatives at home...
I have to say thank you for my parents who let me for this journey, and also for my hosts, who decided to host me for 1-2 nights and substitute the void of the warmth of my home and family who I may missed.
I had a 40 litres backpack with me (sleeping bag, towel, changing clothes, cleaning stuff, shoe, sandal, slippers, first aid kit, schedules, plans, food, etc. The small tripod, washing soap and shaving foam were quite useful. I was also happy I printed papers with city names and signs like centre or airport.
