Elérkezett a nagy nap. Régóta összepakolva vártam, s már csak az a rész volt hátra, hogy a cél országok történelmében elmélyedjek, hogy egy esetleges kulturális beszélgetésben ne maradjak kuka. Ez a cél sajnos nem sikerült, a felkészülés az alap földrajz szintjén maradt.
Pénteken dél után nem sokkal felültem a győri vonatra, Győrbe beszaladtam a székesegyházig, mert évek óta nem jártam a belvárosban, majd ugyan azzal a motorvonattal robogtam Rajkára. Tervem alapján elgyalogoltam volna Dunacsúnyba (4km) ahonnan 2-3 pozsonyi busszal jutottam volna a reptérre, ám tervem hamar kukába dobtam, mert egy rajkán lakó tót gyerek épp arra jött, s lestoppoltam, felvett. Érdekeseket beszélgettünk angolul, bár finom maradtam, hiszen megtisztelt azzal, hogy fölvett. A stop miatt maradt időm járni egyet a várban és az óvárosban. Itt vadásztam először wifit, sajnos csak zárt hálókat láttam.

A meglepetés a reptéren fogadott, amikor a csarnokba lépve hallottam, hogy késik a gép, további információig várjunk. Nosza, egy késésbe nem halunk bele – gondoltam akkor – átmentem a szekun, találtam egy tök üres csarnokot, fal mellett konnektorral, mellette hatalmas nyugatra néző üvegfallal (napkeltekor ez pompás vizuális élményt nyújtott), s mivel wifit is találtam, teljesnek éreztem a boldogságom. Amikor a menetrend szerinti indulás pillanatában sem volt kiírva pontos időpont a beszállításhoz, elkezdtem aggódni. A bergamoi reptér honlapján (az a gép bázisa) eléggé riasztó jelet találtam: a gép nem indult el Bergamoból, hanem 17:40 helyett 22:50 a tervezett indulás. Gyors számolás után megállapítottuk az utastársakkal, hogy ha nem halmozódik még több késés, akkor éjfél után el is indulhatunk. Aggodalmam abban állt, hogy a ryan tapasztalataim szerint nagy késés esetén azonnal törli a járatot, a wizz pl. inkább késik, de repül. Bergamoból reggel 6:25-kor volt a csatlakozásom - ha addig nem érek oda, ugrott az utam, ezzel tisztában voltam. Hosszas izgulás, fejtegetés, beszélgetés után végül eltelt az idő, majd jött a hír, hogy megkezdődött Bergamóban a beszállítás, ami 0:25-kor nálunk is megkezdődött.

Hajnali 1 óra körül szálltunk fel, majd jött a hír: zárva a bergamoi reptér, divertálunk Bresciába! Hurrá. Ma már nem ér semmi meglepetésként. Brescia kis reptér, s 1 busz várt a 180 emberre. Kulturáltan megtöltötték, majd elment. És mi? Ja, majd másfél óra múlva visszaér ez, meg egy másik is, és akkor elvisznek. Na itt ismét izgulni kezdtem, de végül a 2. buszra mind felfértünk, mert közben sokan elmentek taxival/ismerős értük jött.

Bergamoban végigjátszottam a biztonsági rutint, majd felfedeztem a terminált. Nagyon tetszett a modern díszítés, sokat bolyongtam benne. Említésre méltó esemény a mosdóba betérő rendőr ábrázata, amikor kihúztam a kézszárítót és bedugtam a borotvát. Jól van borotválkozni is kell, nem? :-D

A repülőn a beszállókártyát látva Tímea nevű sztyuvi Jó reggelt!-tel köszöntött, amitől mindjárt felébredtem és jó kedvre derültem. Leszállás után tőle érdeklődtem, hogy vajon az előző napi késésért jár-e kompenzáció, de azt mondta nem műszaki hiba lehetett, hanem a franciák is sztrájkoltak. Szörnyűek ezek a népek. Ezzel meg is érkeztem Berlinbe, pontot téve a rázós indulás élményére, s folytatás a következő bejegyzésben lesz olvasható.