Bergamo Milánótól 50km-re található, ÉK-i irányban. A fapados cégek kínálatában ez a reptér jelenti Milánót. Belgiumi átszállóhelyemről este érkeztem ide. Ezúttal nem 7 órás késéssel ugyan, mégis este, s mivel a szállásadóm visszamondta felajánlását, s igyekeztem jó helyet keresni éjszakai csövezésemhez, így már nem mentem be a városba (Bergamoba, Milánó szóba se jött). Már gyűltek a hozzám hasonló kispénzű diákok a padokon. Találtam is egy kissé kényelmetlen, de tiszta helyet, ám az építési zaj miatt képtelenség lett volna aludni. Így némi terepszemle (parkok) után az épületen kívüli pad jelentette ágyamat. Egész jól aludtam reggelig, amikor egy rendőr ébresztett „padtársammal” együtt. Megnyugodtam, mert csak az volt a baja, hogy ajtó elé van tolva a pad, amin aludtam.
Napijegyemmel egészen az óvárosig mentem, majd föl a várromhoz (San Vigilio), ahonnan pazar kilátás nyílt a környékre. Láttam egy siklót is, ám eme hajnali órában még a gépházban szundikált, különösen az őt igénybe vevő lusta turisták. Visszagyalogoltam az óvárosba, s keresztül-kasul sétáltam a szűk kis utcákban, kellemes hangulata van a negyednek. Több helyről kitessékeltek, magánterület indokkal (úgy látszik nem vettem észre hogy átmentem egy kapun, utcának láttam a legtöbbet). Az állomáshoz visszamenve ettem pár finom péksüteményt (pizza szerű kis korongok voltak).
Megváltottam jegyemet Veronába. Kis motorvonat indult, nem is jött a kalauz. Treviglioban volt 1 órám átszállásra, begyalogoltam a belvárosba (tippeltem az irányt, bejött). Szép kis város, jó volt ilyet látni. A régi gazdag polgárok egyszerű házainak pompája lenyűgözött. Élénk színek, finom formák, kanyargós utcák. Épp esküvőre készültek a templomnál, érdekes volt látni a helyi népeket, ez az az élmény, amit útikönyvekből nem lehet megtapasztalni. Ettem egy olyan finom fagyit, amit eddig szinte soha – bár nem csoda, hisz első olasz fagyim volt ez évben. Ismét vonatra szállva próbáltam olvasni Veronát az útikönyvben, de ez igencsak nehezemre esett az előző éjszaka körülményes alvása miatt. Útközben a kalauz ébresztett jegyemet kérve. Ez jó is volt, mert hamar utána meg is érkeztem.
Megfigyelések, tanulságok: - sok az ivókút; ez Olaszországban nem ritka, de nagyon jól esett sok ellentétes példát mutató ország után
- az óvárosban sok a falfestmény az utcán, szépek
Praktikus infók:
- Bergamoban a napijegy €3,5, ami érvényes a reptéri buszra, s ez az a vonal (1-es), ami egészen az óvárosig visz (több ága is van, meg kell nézni - van olyan járat, ami a reptérről csak a vasútállomásig megy, s nem megy fel az óvárosba). A napijegy alig drágább, mint 2 vonaljegy, így megéri megvenni. Infók: www.atb.bergamo.it
- Önműködő biciklibérlési rendszer van (15 felvételi/leadási ponttal), az első 45 perc ingyenes, 2 óra pedig 2 euró. Az atb honlapján lehet érdeklődni további részletekről.
- az óvárosi (Citta Alta) buszvégállomástól (Colle Apperto) a várba megy fel egy kis autóbusz, csak ritkán. Arra felszállva fárasztó gylaloglást/frága siklójegyet spórolhat meg az utazó.
- A hegy tetején lévő várba kora reggel csak félhivatalosan lehet bemenni. Az óváros látványa a vasútállomásról érdekes (fasor), a várból szép (épületek madártávlatból).
