Egy csapattársam (Réka) fél évet töltött tavaly a városban ösztöndíjjal, így indulás előtt rengeteg hasznos tanácsot kaptam, mind közül a legértékesebbet, hogy aludjak közös ismerősünknél, Katinál, aki bár lappföldi, Tamperében dolgozik/lakik a nyáron.
Elindultam mostani és minden korábbi utam legészakibb pontja felé, Tamperébe. A repülőgépen elbeszélgettem a mellettem ülő finn párral, címet cseréltünk, mivel jönnek Budapestre (nem emiatt, csak szokás szerint felajánlottam segítségemet.) Ezt hamarosan viszonozták is: autóval bevittek Tamperébe, holott az ellenkező irányba mentek. Itt kezdtem a beszélgetéseket először a finn és magyar nyelv kapcsolatáról, s nekik mind új volt, amit mondtam.
A városba érve egyből felkerestem Katit, s rögvest körbe is sétáltunk a városban. Egyből lenyűgözött a táj. Tudtam, hogy Finnországban rengeteg a tó, és ami nem vízfelület, az fenyves, de így élőben még jobb volt látni beigazolódni elképzelésemet. Tampere alapvetően ipari város, mégis zöldebb Budapestnél. Sok a vöröstéglás épület (egykori ill. ma is működő gyár-irodaházak), nekem Glasgow-t juttatta eszembe. Hazaérve mondta Kati, hogy mivel 5-kor kel, kéne menni aludni. Én azt hittem viccel, hiszen magasan volt még a nap, de az órám mégis 22:30-at mutatott, így beleegyeztem döntésébe. :)
Reggel megmutatta a piacot, ahol – amint kinyit – jó áron kóstolhatok meg különböző finomságokat, illetve, hogy finom-e, azt majd eldöntöm én. Majd elbúcsúztunk, felült biciklijére, s ment dolgozni, ezt olyan 6:15-kor. Leültem a főtéren, s néztem a délelőtti (!) napsütésben pompázó épületeket körös-körül. Kisétáltam Pyynikki-be, ami a város nyugati oldalán lévő domb, s remek panorámát nyújt. Út közben mindegyik faházat le akartam fényképezni, annyira tetszett a villasor. A dombtetőről gyönyörködtem a kilátásban, mivel a kilátótorony még zárva volt. Hevertem a fűben, s ott reggeliztem meg, nagyon kellemes piknik volt. Lesétálva a dombról kanyarogtam az utcák közt, így jutottam el a panel negyedbe is, amiről messziről meg nem mondtam volna, hogy az. Nagyon emberi méretek voltak, s vegyes beépítés miatt cseppet sem volt sivár a légkör. Lám-lám, lehet panelből élhetőt is építeni? Közben vadásztam egy bizonyos települési irányjelző táblát: mókásnak találtam ugyanis, hogy Tampere nyugati szomszédja Nokia település (mellesleg Sárospatak testvérvárosa), és hogy van ilyen nevű mobilszolgáltató is.
A déli tóban lábat mostam (vagy inkább úgy írom, hogy térdig bementem a tóba, az jobban hangzik talán), nagyon kellemes volt a vize, kicsit bántam, hogy nem volt nálam fürdőgatya. (Van egy olyan érzésem, hogy ezt a Garda-tó partján is bánni fogom.) Tovább sétáltam, míg nem a piactérre jutottam, s végre megkóstolhattam azt a gusztustalan sza... na szóval hurkaszerű, de ocsmányul kinéző húskészítményt. Musta-makkara a neve. Finom gyümölcsszósszal ettem, sokkal jobb volt, mint Réka meséje alapján számítottam. Zárásként ettem egy munkit (finom fánkszerűség, talán ánizsos ízzel.)
Még volt időm bemenni a templomhoz, ami 10-kor nyitott (mint kiderült, csak 11-kor, így nem tudtam bemenni.) De a könyvtárba bementem, s megnéztem az emailjeimet gyorsan. Utána viszont mennem kellett a buszpályaudvarra, hogy elérjem a reptérre menő (olcsóbbik és jó menetrendű) buszt.
A reptérről elég rossz kép maradt meg bennem: genya szeku (mármint kedvesek, de szana-szét szedetik a csomagot, TÉNYLEG külön kellett szedni a folyadékot, máshol sehol eddig), szűk folyosók, nulla utas tájékoztatással jellemezném. Amúgy semmi gond, csak résen kell lenni. ;-)
Felszálltam, ismét. 17 kellemes óra után fájó szívvel hagytam ott a szép finn tájat. Nagyon megtetszett az a nyugalom, amit ott láttam. Utólag elmondhatom, hogy az utána látott városok részben kárpótoltak, illetve mindegyik szépsége magával ragadott, de ez a finn táj nagyon is visszahív, remélem lesz alkalmam eltölteni ott legalább egy hetet.
Megfigyelések, tanulságok:
- Az erdő az uralkodó.
- Az emberek kedvesek, nyugodtak. Alkesszel - bár sokan mondják hogy tele van velük az ország – én most nem találkoztam (csak egy színjózan koldus kérdezte, hogy nincs-e valami fölösleges dobozom).
