Liverpool Norton Street állomására érkeztünk, aminek nagyon külvárosi hangulata volt. Aztán rájöttem, hogy nem, csak sok a park errefelé. Mai kanapészörfös szállásadóm egy lengyel lány volt meg a barátja. Mint kiderült, pár nappal azelőtt költöztek Liverpoolba, mint hogy szálláskérőt írtam nekik. Érdekes. SMS-t kaptam tőlük, hogy a kazimiers nevű kocsmában ülnek 4 órája, és várnak rám, hatan. :-D Nem rossz üdvözlés, mit ne mondjak. :) Az állomáson szerzett térképpel csakhamar megtaláltam a helyet. Ami egy pesti grundhoz hasonlítható leginkább. Hamar megtaláltam akiket kerestem, de ekkor már csak a szállásadóm és egy srác voltak ott, s egy Iron Man fantázianevű házi sör társaságában leültem melléjük. (Tájékoztatásul: egy fél pint 1,5 font volt, ami itteni áron számolva meglehetősen olcsó.) Kis hely volt, egy zenekar játszott elég hangosan egész színvonalas zenét, aminek hátránya az volt, hogy nehezen hallottuk egymást. A korombeliek/idősebbek biztosan emlékeznek a lábbal hajtható kék vasmoszkvicsokra. Na itt volt egy hasonló járgány, azzal a különbséggel, hogy ez elektromos volt, és Liverpoolból adódóan vitorlás hajó alakja volt. Egy kis karra lehetett irányítani. Mókás volt látni a huszonéves vendégsereget ahogy egymást váltva ülnek bele és mennek körbe-körbe az udvaron.

Mielőtt odaértem, többen voltak, volt ott egy lány, aki egyedül tervezett stoppal felmenni Skóciába. Amellett hogy nem divat a stoppolás errefelé, veszélyes is egyedül. Román volt a lány, gondolom otthoni tapasztalatai alapján tervezte a stoppolást, hiába próbálták lebeszélni róla.

9 körül elindultunk hazafelé, de az utat egy szimpatikus pizzázóban szakítottuk meg. Egész nagy adag volt, egész magas áron. 6 font volt, de mivel feleztük, és én fizettem, ez egyfajta hozzájárulás volt a szállásért cserébe. A pizza mellé megkóstoltuk otthonról hozott, gondosan eltett gyógyszeremet (oroszhegyi szilvapálinka), ami persze végigégette a torkunkat, de jó volt hallani, hogy miután mondtam, hogy nazdarowie, Asia azt felelte, hogy egészségedre, szép kiejtéssel. Hát igen. Régi barátság ez a 2 nemzet között. :)

A pizza után átmentünk egy másik helyre, ahol 2 ázsiai lány várt, akik később fognak az én szállásadómnál aludni. Mivel ők már látták a várost, nem tartottak velünk. Bevetettük magunkat a sűrűbe. Van egy kocsma (Cavern), amit egykori börtönből alakítottak ki, pici cellákban lehet iszogatni. Állítólag az eredeti már nincs meg, ellenben ma több hely is van, ami annak mondja magát. A belépő miatt be nem mentem, majd megnézem neten, hogy néz ki belülről egy ilyen. Eszméletlen nagy élet volt itt, este 10 körül. Fejünk fölött izzósorok a levegőben, hangos zene mindenhonnan, s fiatalok mindenfelé, egyelőre józanul.

Otthagytuk a bulinegyedet, és a vízpart felé vettük az irányt. Roppantul tetszett a régi és új paloták összhangja, illetve ahogy ezek díszkivilágítása harmonizált az alkonyati égbolttal. Lenyűgöző. Nagyon tetszett, többször is megálltam fotózni. :-D

Liverpoolban van egy új őrület, olyasmi, mint régebben Budapesten az utcát elárasztó, svájci eredetű tehenek. Az itteni pontos neve lambanana, és az alakja is olyan, mintha egy bárányt (lamb) összeraknának egy banánnal. A mozaikszó magyarázata a kikötő történelmében keresendő: birkát exportáltak és banánt importáltak. S tényleg tele van velük a város, van kisebb is, nagyobb is, egyre fel is ültünk, mókás volt.

Hétfő reggel szakadó esőben indultam várost nézni, ami elég bosszantó volt. Vissza is mentem a neten rendelt vonatjegyem kiváltásához szükséges nyomtatott papírért a lakásba, ahol a srác meggyőzött, hogy várjam meg amíg eláll az eső. Ananászlimonádéval kiegészítve meg is fogadtam tanácsát, legalább egy kicsit tudtam vele is beszélgetni. Szimpatikus arc volt, hajózni tanult korábban, s én teljesen más természetűnek találtam mint a barátnője, de ezek szerint összeillenek, mert régebb óta együtt vannak. Csak elindultam végül, és bár esett az eső, benyomtam fülembe az István a királyt, amit szerintem én is énekeltem az utcán, és tettem magasról az esőre. Meg is sértődhetett, mert végül elállt. Hurrá! :)

Hétfői útvonalam a vasútállomástól indult, majd egy arra alkalmasnak látszó helyen kipróbáltam milyen a traditional English breakfast. Éhes voltam, mint a farkas, mit ne mondjak, így nagyon jól esett a meleg kaja meg a tea így reggel fél 10-kor. Nem mondom, hogy jól laktam, de 3,65 fontért elég korrekt ár volt.

Metropolitan Cathedral egy hatalmas modern kör alakú templom, és mint megtudtam, az észak-angliai katolikusok legfőbb temploma. Nagy betonmonstrum, de belülről ez nem érződik, mivel nagy tágas tere van, és csodaszép színes üvegablakok vannak mindenfelé, különleges hangulatot adva a templomnak, már amennyiben a felhők méltóztatnak átengedni a Nap sugarait. Most ez történt, így nagyon szépek lettek a képeim.

Napijegyemnek hála – ami egy ún. Plusbus jegy volt, ráadásul neten véve akciós is volt, így 3,5 helyett csak másfél fontba került – busszal mentem le a vízpartra, átszállással. Most végre nappali fényárban pompázva láthattam meg azt az építészeti harmóniát, amit este a díszkivilágítás meg az alkony fényei díszítettek fel (ó, de költői). Bementem a tengerészeti múzeumba, ahová vissza szeretnék menni, mert rövid volt NAGYON az időm, s mindenkinek ajánlom. Volt tárlat többek közt a Titanicról és a rabszolga kereskedelemről is.

Bréking nyúz: Rugbynél jár a vonat, és leesett a laptop a térdemről, mert akkora szivárványt láttam meg, mint még soha. Körbe ért, szép színes volt, és hatalmas. Sikerült lefotóznom.

Visszatérve a szállásra nagy öröm ért: éjfélkor elküldött last minute requestemre jött pozitív válasz, így nem kell izgulnom, hogy melyik hajléktalannal lenne a legjobb barátkozni. Szállásadóimat elkísértem egy darabon, kávéztunk/teáztam, majd bardzo megköszöntem, hogy fogadtak, és elbúcsúztunk.

A "régi-új" anglikán katedrális (nem olyan régen épült valami neo stílusban)

Ezután elmentem még pár helyre busszal, többek közt az anglikán (nagy, réginek látszó, amúgy új) katedrálishoz, meg még egyszer vissza a kikötőbe, s búcsúzóul emeletes busszal mentem vissza a vasútállomásra. Szép hely volt Liverpool, sajátos hangulata van, örülök, hogy eljöttem ide.