Helyzetjelentés: ülök a Birminghamba menő vonaton, kint épp elkezdett esni, de vannak kék foltok az égen. Talán Coventryben jó idő lesz, de ami igazán érdekel, az London. Szeretnék bicajozni. :) Épp írom a Manchester-Liverpool beszámolómat, nem tudom mikor lesz netem, de igyekszem képeket is feltenni majd.
Szitáló esőben érkeztem a yorki vasútállomásra. A vonatom tele volt, így már értem miért nem találtam 12 fontnál olcsóbb jegyet rá (és egyben örültem, hogy volt helyfoglalásom, sokan álltak). Ez egy Transpennine Expressz járat volt, konnektorral minden szék mellett, amit ki is használtam, írtam a beszámolót.
Manchester vasútállomásán nincs turistainformáció, de volt pár rózsaszín ruhás mosolygós alkalmazott, akiktől kaptam térképet. Nem valami nagy szám ez a mai Manchester... :) viszont az ingyenes busz nagyon ott van. A belvárosban 6-10 percenként 3 vonalon járnak ingyenes buszok, roppant jó ötlet, a jóléti társadalom egyik „áldása”. És nem csak turisták használják. Van villamos is, sárga, mint Budapesten.
A filmbeli idézetre visszatérve tényleg nem ragadott magával a város. Nincs bajom azzal, hogy nincs klasszikus középkori óvárosa, ez ok, van más város is ilyen. A nagy ipari épületek hangulata pedig inkább nyomasztó volt nekem, mint élményszerű. Na nem volt azért rossz, de ötórás látogatásom alatt nem volt olyan érzésem, hogy feltétlenül vissza akarnék menni.
Szép a városháza, látható sok régi bankház is. Vasárnap volt, s meglepődtem hogy a sok ember mind a plázákban van. Nem hinném, hogy azért mentek volna be mint én (kisdolog:)), hanem gondolom ez a napi program nekik.
Miután rájöttem, hogy a regus zárva van vasárnap, konstatáltam, hogy nem tudok ingyen wifizni. Sebaj, túlélem, az esti szállásom úgyis rendben volt. London miatt meg kár korán elkezdeni aggódni.
A Piccadilly Gardens nevű téren elfogyasztottam abszolút low-cost ebédemet (aszalt zsemle, szeletelt cheddar és honey roast ham, kiegészítve egy kókuszos nagy teszkós joghurttal). A galambok élénk érdeklődést mutattak elemózsiám iránt, de miután leborult a mellettem ülő pár otthagyott takeaway mealje, átpártoltak arra.
Megkerestem az ingyenbusz megállóját, és elmentem vele a MOSI-ba, ami a Manchesteri Tudomány és Ipartörténeti Múzeum rövidítése. Maga a hely nagy, sok minden van kiállítva, gépek, leírások, izgalmas tárlat a városi csatornahálózatról (hogy direkt-e, nem tudom, de eléggé meghatározó volt a levegőben a vizelet szaga), de ekkor már rájöttem ,hogy fáradt vagyok és húz a zsák, így nem volt akkora élmény a múzeum. Legalább ingyen volt. :) Meglepett, hogy szinte sehol nem láttam teremőr-jellegű alkalmazottat, dacára az ingyenességnek, meglepő, hogy az egyébként mindentől tartó angolok ennyire lazán kezelték a kérdést.
A belvárosban megkerestem a buszállomást, illetve a National Express 060-as Leeds-Liverpool járatát, s már kezdődött is a beszállítás. A csomagomat egy alkalmazott kérte el, megkérdezte meddig utazom, és elvitte a csomagtérbe. Furcsa volt, de végül is kedves dolog. A buszon megint írogattam, de leginkább bóbiskoltam. Autópályán mentünk, így sima utunk volt.
