Ezt a beszámolót nagyon frissen írom (kezdem behozni magamat), a vonaton ülök Stockholmból Nyköpingbe menet. Nevezett városban 20 percem van, hogy átszálljak a buszra, közben bekukkantok a főtérre. Az mindig szép. (Még Glasgowban is szép volt valamelyest.)
Igen. Ide is eljutottam. Igaz, csak akkor tudatosult bennem, amikor végre hazatelefonáltam, hogy hallják a hangomat, és mondtam, hogy hol vagyok. Ebben a városban igencsak megszaladtak a költségeim, de ez nem pazarlást jelentett, hanem a spórolás felfüggesztését. Rögtön azzal kezdtem, hogy a reptéren nem vett fel senki, így megváltottam a 89 koronás transzfert, majd a városba érve 100 koronáért napijegyet váltottam. (Direkt azért kerestem szállásadót a központban, hogy ne kelljen tömegközlekednem, de így még több dologra jutott időm, így egyáltalán nem volt pénzkidobás.) Szállásadóm egy turkui származású lány volt, aki körbevezetett a belvárosban. Beszélgettünk többek közt egymás anyanyelvéről, s mindketten örültünk, hogy van végre egy másik nyelv, amelyik „normális” logikával gondolkodik.
Maga a város kb. 10 szigeten fekszik, középen helyezkedik el a Gamla Stan (óváros). Felmentünk egy Gellért-hegy-jellegű (bár sokkal alacsonyabb) kilátóhelyre, ahol rengeteg fiatal ült a fűben, s piknikeztek. Mondtam, hogy Budapesten ez most jött divatba, de a svédek úgy hallottam régóta művelik ezt. Szállásadóm fáradt volt már estére, de még mielőtt hazafelé vettük volna az irányt, elmentünk enni. Egy kávézóba ültünk be, ahol ettem egy rákkal (shrimp) töltött tortaszerűséget. A svédeknél van egy szokás, olyasmi, mint az angol teázás, hogy leülnek, és isznak egy kávét, meg egy falat valamit, és beszélgetnek. (A rossz nyelvek erre mondják, hogy a svédek nem esznek semmit, de csomót fizetnek érte.) Mindenesetre a vacsora nagyon jól esett.
10 körül aludni tértünk. Tervem az volt, hogy fölkelek 4 körül, bemegyek a belvárosba, és készítek rengeteg szép képet, mert reggel jók a fényviszonyok. Talán hihetetlen, de ezen a reggelen sikerült a felkelés, 4 után kicsivel (ha szüleim ezt hallanák...). A metró csak fél 6-tól járt, így kocogtam, és kellemes reggeli fények közt láthattam az éppen csak ébredező várost. (Fotók: ld. Picasa.)
Visszametróztam a csomagomért, elbúcsúztam vendéglátómtól, (akivel találkozom augusztusban, ha minden jól megy, mert interrailes-stoppos körútra jönnek Közép-Európába). Ezek után nagy futás volt, de kényelmesen elértem a vonatot, aminek a középső kocsi 40. székén születik éppen ez a beszámoló. Konnektor is van a szék alatt, keleti kényelem. Wifi is van, de nem tudok rácsatlakozni, mert nem fizettem elő rá. Akkor is élvezem, kíváncsi vagyok, hogy hányadszintű unokám utazhat ilyen vonattal odahaza.
Nyköpingben sietős léptekkel bementem városnézőbe, kedves kisváros, azt kell, hogy mondjam. Épp lekéstem a reptérre menő buszt, de 20 percre rá jött a következő. Némi airspace restriction után felszállhattunk. Viszlát Skandinávia, irány dél.
Megfigyelések, tanulságok:
- A stockholmiak tényleg kissé hidegek.
- a vidéki buszon CSAK KÁRTYÁVAL lehet fizetni! :D
- Az összkép pozitív, de sok dolgot máshogy képzeltem (pl. köztisztaság).
